Úristen, milyen rég nem írtam be semmit. Pedig lett volna párat, csak kedvem nem volt hozzá...
157 J. M. G. Le Clézio - Fever: novellák. Nizzai találkozások. Különösen a zseni kisfiúról szóló rész tetszett.
158 Onetti - Rövid az élet: az utolsó lefordított darab, de az első, kánont meghatározó mű, amiből fél Dél-Amerika kibontakozott. Az író kettős élete után távozik a képzeletbeli városba, az életben való csalódása erkölcsi fertőben való alámerülést és végül menekülést eredményez. Borzasztó, egyben páratlan olvasásélmény.
159 Erland Loe - Naiv. Szuper: szuper, könnyed, az értelmetlenséget merőben más szögből közelítő mű, mint a fentebbi, mégis a naiv stílusa miatt nagyon tetszett.
160 Paul Davies - Hogy építsünk időgépet?: a naivszuperben is említett fizikus elmagyarázza a világtól elrugaszkodott mechanizmusokat: a relatív időt és annak átutazását.
161 Harry Mulisch - A menny felfedezése: ezt mingyá befejezem, aztán írok róla.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.