82 Juan Carlos Onetti - A hajógyár: a pusztulás, az enyészés regénye. Élőhalottak mindenfelé, őrültek. Olcsó szeszektől és cigarettától bűzlő szájak ritka és semmitmondó beszélgetése a túlvilágról hallatszik át a mienkbe: a halott akkor halott igazán számunkra, mikor közli állapotát a külvilággal is, de ez csak kommunikáció, ezek már réges rég nincsenek köztünk. Jelentéktelenül megy el Larsen. Többet érdemel? Tudjuk, hogy ennél többet kell érdemelnie, de nem érezhetjük ezt, nem érezhetünk egyet vele, hiszen teljesen máshol jár szellemben a mi világunktól.
83 Kundera - Nevetséges szerelmek: ez is nagyon tetszett, de itt nem mindig fedi el, hogy te lúzer vagy, kedves olvasó. Persze lehetséges, hogy végre össze kellene szednem magam és nem siránkozni, hanem aratni, mint Havel, hiszen nem attól függ az egész, ki vagy, hanem a körülményektől, azokat pedig lehet alakítani!
84 Octavio Paz - Sade: az erotikus túlpart: ez egy nagy esszé, tömény filozófia, nem is értettem sokhelyütt. Azért ide kell egy jóadag élet még, na meg irodalom, na meg Párizs is. Ideje lenni megtanulni franciául, aztán dobbantani. Persze előbb a Távol-Kelet :]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.