122 Ljudmila Ulickaja - Daniel Stein, tolmács:
hát először is nem az előző olvasmányélmény vitt rá, hanem mert ott volt a polcon. nem értem, hogy került oda, de ott volt. ez olyan sorsszerűség - amit persze elutasítok. kis ellentmondás - amit viszont imádok.
valójában a tolmács része izgatott jobban, amiből aztán elég kevés maradt, látszólag. kétségtelenül beszélt Daniel pár nyelven bizonyos fokon, de nem ezért került a címbe. a tolmács nem világi nyelvek fordítója, hanem a természetfölöttieké, vallásiaké. Daniel egyszemélyes harca, hogy megbékítse az ugyanazt keresőket, hogy elhitesse, mindegyikük útja helyes, de legfőképpen, egyikük útja sem lehet helytelen, és a célhoz nem a másik ellehetetlenítése vezet.
vallási gyökerek nélkül nehézkesen értelmezhető (és átélhető) könyv, néhol kicsit lassabb, eleinte indokolatlannak tűnő időbeli ugrásokkal, végeredményben fontos darabja fizikai és lelki könyvespolcomnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.