123 Jaume Cabré - Junoy barát és a hangok halála:
egy könyv egy kivételesen (talán idejét múltan is) szigorú zárdáról, bűnbeesésről, meg nem értettségről, bünhődésekről és a szenvedély-szenvtelenség párról.
Junoy barát élete a zene, a klavikord körül forog, ám az elvilágiasodás elől gyóntatópapként egy kemény kolostorba kerül, ahol a nővérek teljes önmegtartóztatás, szegénység, önsanyargatás háromszögében élnek. a szigorú rendszabályok teljesen idegenek a szerzetestől, valóságos szenvedés lesz számára a nővérekkel való együttlét. mikor két nővért az elkeseredettség a bűn útjára visz, nem habozik kivezető utat mutatni nekik, ám emiatt eretnekség vádjával bíróság elé kerül.
talán valami olyasmiről szól a mű, hogy azonos célokért küzdő, azonos morális-etikai-vallási-stb rendszerben lévők igazságkeresése is mennyire nevetségesen különböző. a baj csak az, hogy az apátnő nagyon gonosz, Junoy pedig túl pozitív, szenvedő hős, ami az író világi szemszögéből tökéletesen érthető (hasonló nézeteket vallanék én is, nem ez a gond), de az apátnő karakterének árnyalása rendre kudarcba fullad, nálam kudarcba fullad, a kolostor előtti élet képeinek felvillanása nem tudja magyarázni a mostani helyzetet, nem tudja enyhíteni az olvasó ítéletét, a végén maga az író is kimondja azt, amit én nem érzek korrektnek.
egy átlagosan jó könyv, jó stílussal, kevés bravúrral és ezzel a fentebb vázolt hibával.
belegondolva: a semmi és valami határán egyensúlyoz a könyv, annyira biztonságos, annyira kevés érzést vált ki az emberből... persze most megpróbálhatom ilyen irányból támadni, de ezek az indukciók erősen mesterségesek volnának, felesleges, inkább keresek valami ingergazdagabbat helyette.
ja meg még azért hadd szóljak rigau úrról egy cseppet. a tökéletes feleslegesség volt akármilyen szinten is hozzányúlni, valójában nulla szerepe van, viszont az epizódszereplőnél többet tudunk róla meg. nem értem, ezt magyarázza el valaki, miért kellett. mintha vronszkijról úgy mesélnének, hogy nincs köze annához. lehet, hogy beletette, aztán egyszer csak így alakult a regény, ahogy? ennyire esetleges volna? bezzeg bargasz sosza 5000 oldalt ritkít 400-ra, kedves kabré úr.
na a végén csak felbaszom magam, de én lehetek nem következetes. mindegy...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.