69 García Márquez - Egy hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették...
70 Jorge Amado - Az éjszaja pásztorai: azért nem Dona Flor, de nagyon
71 García Márquez - Szerelem kolera idején: ez nagyon-nagyon, nem tudnék különbséget tenni a 100 év és e között, talán a másik a mágikusságban múlja felül, itt meg egy egyszerűbb téma terén... Már ha ez egyszerű lehet. Úgy értem, ha egyszerű, akkor jelen van-e egyáltalán? Ha nem egyszerű, akkor az-e egyáltalán még? Megint a határokat kutatom.
72 Mario Vargas Llosa - A beszélő: ebbe elég nehezen indultam bele, de van ilyen, hogy másra vagy beállítva, aztán meg ráhangol és kezd érdekelni a téma. Erről egy kísérlet jut eszembe, amit persze bonyolultságánál fogva nem tudok felidézni tökéletesen: ha fotonokat vizsgálnak meg, a vizsgálat miatt, a megfigyelés milyensége miatt a rendszert úgy befolyásolják, hogy nem marad érintetlen a kísérleti rendszer, egy irányba mennek tovább a kis fotonok, a fele-fele helyett. A miértre már nem emlékszem és semmi másra ezen kívül. Itt az antropológus a célpont, de a beszélő felismeri ezt. A civilizáció a megfigyeléssel is akaratlanul befolyásolja a bennszülöttek életét és jövőjét, ami a hagyományőrzés szempontjából épp az ellenkezőjét éri el, mint az eredeti cél. Tehát ha nem érdeklődünk, az a legjobb. Persze akkor hiányt szenved a civilizáció, de ez nem lehet a fontos. Az antropológus akármilyen jószándékű, öncélú és álszent; a társadalmának lenyomata.
73 Borisz Paszternak - Zsivágó doktor: nekem ehhez is nehéz volt idomulni. Más stílus, más olvasás. Eleinte úgy tűnt, össze-vissza ugrál, kicsit még mindig érzem, de hát itt tényleg bennem a hiba, persze nehéz összerakni itt is, hogy ki kivel miért és hol, tipikus orosz, nem bírja ki egy szobában :)
74 José Saramago - Az embermás: A cím fordítása eleve zseniális, igazából ezt nagyon szoktam szeretni, angolul egyszerűen the double-re fordították, ami nem viszi el a fantáziád előtte annyira. Persze kérdéses, hogy a fordítónak meg szabad-e engedni, hogy többet vigyen bele, mint az eredeti. Szerintem nem, vagyis igen. A viszony ehhez a kérdéshez nem lehet más, mint a filmszinkronhoz: vannak zseniálisan jók, de pl. a Keresztapában Brando beszéde brandóul is élményszámba megy, hiba lenne nem eredetiben megnézni. Itt azért más annyiban, hogy eleve nincs lehetőségem az eredetire.
75 Hemingway - The End of Something/Valami véget ér: Hemingwaynél volt, az End of Something kötet bal oldalán angol, jobb oldalán magyar szöveg volt. Nagyon jó dolog, több ilyet kellene beszereznem. Eleve már a címet sem érzem ugyanannak. Nem egyszerűbb az, hogy Valami vége, minthogy véget ér? Az utóbbiban több van, van dinamika, mozgás, beérkezés, valami ment és odaért a végéhez, míg az eredeti címben szó nincs erről, csak a jelenlegi, aktuális állapotot jelöli. A kötetben alkalmam volt több ilyen finomságot is megfigyelni, de minden fordító más logikát követett. Szó szerint nem lehet persze megoldani, de Hemingway minimalista, erről nem szabad elfelejtkezni, holott többször megteszik a nálam ezerszer hozzáértőbb fordítók. Ha ő nem vitt színt bele, akkor egy szürkét sem vihetünk bele, már az is szín. De mondom, épp ezért jó a kettő, mivel a magyar is eléri a célját, és többnyire a hangulatot megtartja tökéletesnek. Talán ez a fontos.
76 Milan Kundera - Elárult testamentumok: azért sem akartam a szokásosokkal kezdeni, levettem egyet és uccuneki. Persze hiba volt, mert ez egy kurva nagy esszé, amiből semmit sem érthetek, főleg a zenéből nem. Majd később utánanézünk, miről írt.
77 Vargas Llosa - Panteleón és a hölgyvendégek: ezt két nap alatt megettem, zseniálisan gördülékeny, rendkívül vicces, szokásos dél-amerikai forróság és erotika. az élethez nem kerülsz közelebb sokkal, de nem is kell, így jó, ahogy van. Teljesen váratlan arc a Beszélő után! Na tőle is szeretnék még ezután! A filmet is megnéztem, hát kicsit szar csaj a kis főszereplő, habár mondjuk kicsit átírták a sztorit, belefért :)
78 Kundera - A tréfa: ez már igen, ez már igen. Lehet úgy is okosan írni, hogy megértse az ember? Ő tud valamit, amit sokan nem. Mintha átlátna mindent, mégsem él vissza vele - számomra ez a megnyerő benne.
79 García Márquez - Szerelemről és más démonokról: szokásos kisregénye, nagyon fasza, de miért ilyen kis rövid?? Márquezben ez az egy, amit nem szeretek.. annyira hatalmas, hogy felhúzom magam, hogy megint ilyen rövidre fogta magát!
80 Camus - A közöny: erre nem lehet mit mondani, az emberünk már nagyon közel van ahhoz, amihez egy rendes depressziós is túl távol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.