136 Guillermo Martínez - Luciana B. lassú halála:
nem rossz kis könyv. logikája, eszelőssége, no meg persze argentínsága Sabatót juttatta eszembe, ami persze abból a szempontból sem lehet véletlen, hogy mindkettőjük természettudományos tanárember, jelen szerző matematikai logikával foglalkozik.
vannak nagyszerű pontjai a műnek, de inkább fellángolások: túlságosan ésszel felépített regényről van szó. eleinte nem értem a sok gyilkolászást, a krimis vonalat. később rájövök, hogy az író szándékosan hagy idáig jutni: játékot űz, amit fel is fed a sorok közt, mikor a nagy ellenfél előtt áll ő ugyanilyen értetlenül - tehát maga a műfaj még nem zár ki semmit, nem adhat előítéletre okot. ettől persze még jobban is elszakadhatna tőle, és jobban beleáshatna a lélekbe vagy a tények kontra metafizikába, ateizmus kontra jóságos isten kontra öldöklő angyal ellentétekbe, vagy rámutathatna, hogy a véletlen és a szabályos dolgok tényleg ugyanazon kijelentés két oldalról történő szemléletmódjától függenek csupán. jobban belegondolva talán az utóbbit még le is fedi, de ezt egyedüli mondandóként kevésnek érzem, de azt hiszem, többre nem képes, nem is akar képesnek lenni martínez.
majd talán még kap később egy esélyt. de még egyszer: se hús, se hal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.