manapság hol figyelhető ez meg? mivel foglalkozik egy diák? bebaszik és jobb esetben baszik ("basszál, basszál, basszál, egyél, igyál, basszál"). pedig aztán célban most sem lenne hiány, csak az összetartás és a közös gondolkodás tűnik el valahova.
mi lett a kármánnal, mi lett az sch-val? nem lehet bulit sem rendezni, megtiltotta a felújító. kérem, egy kóterban? a kurva életbe is, miért nem megy ki minden szarrágó diák ilyenkor az utcára tüntetni, hangot hallatni? hol vagyunk mi nyugattól? ott a szemünk előtt a példa, de mi mégis lefekszünk inkább újra és újra.
a levegővel mi van? ma volt a tévében, alig voltak ott is. megjegyzem, nem tudtam róla, miért? na aztán persze egyre jobban érzem, hogy a kultiba nekem is be kell költöznöm, nincs szarozás. persze vesztenivalóm sincs, akkor kapok munkát, amikor nem akarok (ld. most is). és ha ezen a szar helyen (amit valójában még nem is ismerek, de apriori a hivatásom mélységes megvetése miatt mondhatok ki így jóelőre) adnak szabadságot már most, március 9-re, ott tekerem a dzsót bécsben a magyar és egyéb kendermaggal együtt. valahol valakinek el kell kezdeni!
de a regényre vissza: igazából újat nem mondott, sehogy sem, de már elegem volt a leterhelésből.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.