Először láttam Kapát és Pepét hús-vérben, de zseniális volt mindkettőjük, na és Szikszai Rémusz is, akit persze nem ismertem, mert hát mégsem akkora ikon, mint az első kettő. Az már nem érdekes, hogy gyakorlatilag egy film miatt emelkedtek nálam félisten-státuszba -- habár Petikének azért az úristen kukac is ott volt.
Kapa azért jobban odabaszott, mint társai, mert közülük nem ő most a főnök, de remekül adta a félig gyík, tüdőbajjos legényt is, de hála az égnek azért néha kiabálnia is szabadott. Azért vele rendesen összefonódott a szememben ez az agresszív, megkeseredett alak.
Peti ebből a szempontból más. Nagyon szeretem, és nem is akarom, hogy mást jáccon, mint mindig ezt a szerencsétlen, naiv, érzékeny hülyét, olyan kis megható. Tényleg. Elhiszed neki, hogy összetörték a lelkét.
Amúgy remekül volt összerakva minden, a betöréstől kezdve az akasztásig - értem ezt mind a rendezésre, mind hát magára a darabra, ahogy a csávó megírta vagyon.
Aszondom h ha lett volna lékkondi v legalább ekkis ablak-e, akkor tökéletes. Viszont mivel baszott fáradt voltam, néha majdnem lefordultam.
Itt kell megjegyezni, hogy ki kell találni vmi alternatív pénzkereseti lehetőséget, mert a munka az egy büdös szar dolog.
Jaj hát most szóltak rám (na ki), hogy ma Géza van. Ej, majd holnap megüljük. Lesz itt is mulatság... Mi lenne, ha minket is beengednének egyszer?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.