91 Hemingway - Akiért a harang szól:
sokan lelkendeznek róla, hogy milyen remek helyet is foglal el az író művei közt, ám nekem valahogy nem tetszett igazán...
egyrészt valószínű, hogy nem tudok belelátni az ottani emberek fejébe, érzéseibe, ennek megfelelően kurvára elnagyoltnak tűntek az alakok, másrészt az érzelmi síkjaink közti távolság is jelentős lehet, hiszen a lányhoz fűződő 70 órás viszony nekem borzasztóan intenzív... (eleve nonszensznek éreztem azt, hogy a lányra aggatott becézést 1 nap alatt sikerült megalkotnia - noha ez lehet apróságnak tűnhet valaki szemében..)
a regény végére kicsit enyhül a csalódottságom, valamint a kitekintős részek nagyon rendben voltak, de mégegyszer: a jelen lüktetése volt sok
az érzelmi távolságról még annyit, azért is tökéletesen érthetetlen, mert a többi művénél abszolút nem tapasztaltam ezt
na meg aztán külön szerencse, hogy nem angolszász nyelven olvastam, mivel így is éreztem némi idegesítőt a spanyol-angol (magyar) szavak és kifejezések keveredésében
-- kicsit most még gondolkodtam --
lényegében összehasonlíthatatlan a nick adams-ekkel, a búcsú a fegyverektőllel, a hídon áttal - itt van történet, ami engem borzasztó mód idegesített ezek szerint. mi a fasznak ennyire konkrétan események köré szőni? mér nem lehetett a szokásos semmiből semmibe érzést meghagyni? erre persze mondhatod azt, hogy sokoldalúság, de ez az oldala akkor nem tetszik. legyen ez a konklúzió, nincs kedvem jobban tördelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.