majommajompicsa

97 García Márquez - Bánatos kurváim emlékezete:

abban egészen biztosak lehetünk, hogy nem ez gm legnagyszerűbb alkotása.

az is tény emellett, hogy ettől még remek kis regény (remek kisregény). viszont kicsit olyan érzésem van emiatt, hogy akár ő, akár kundera meg még egy pár zseniális alak akkor húz ki egy bánatos kurváimat a zsebéből, amikor csak jól esik neki. a héten olvasgattam a régebbi novelláit is gmnek, szinte ugyanaz a hangulat, csak hajszálnyival jobban ki volt bontva, több a keret, több napig történik ugyanaz velük, vagy jobban érezni talán az egyént ebben. úgy értem, egyes számban, míg a novellákban többeket éreztem.

no, de ilyen is kellhet! a motivációk az érdekesek. lehet, hogy nem értek valamit teljesen, aminek ő már a birtokában van? itt nem arról a sztréjtforvard dologról van szó, hogy 90 év, hisz neki sincs meg persze, az inkább az időtlenségről szól, akkor meg túl egyértelmű ismét. egyébként itt ennyi a mágika, no meg a fel nem ébredés, de ez szinte már fel sem tűnik nála.

balthazar csodálatos délutánja még kevesebb csodát hordozott közvetlenül, számomra sokkal hatásosabb volt...

még azt hadd jegyezzem fel, hogy a macska mint motívum, szimbólum is túl érthető volt. ez azt jelenti, hogy még nekem is feltűnt, mit akart mondani, holott máskor csak a hangulatokat érzem. :]

aszonta egyébként az író, hogy már nem ír többet - ehhez képest azt rebesgetik, hogy idén év vége felé (tehát ölég hamarosan) megjelenik egy új regénye. azé a legkisebb reményem h vastagabb lesz és nem a lapok minősége miatt...