125 Augusto Roa Bastos - Embernek fia:
garcía márquez és még sok mások előfutárának kikiáltott roa bastos regénye a chacóért zajló paraguay-bolívia háborúból.
a stílusa remek, anekdotikus, laza szerkesztésű, eleinte azt hittem, be kell érnem novellagyűjteménnyel (hát, hiába garcía márquez lelkesedése az elbeszélésért, én a hosszabbat szeretem), aztán kezd fokozatosan összeállni a kép, rájövünk, hogy körökben gyűrűzünk befelé, aztán végülis oda is érkezünk meg, ahonnan indultunk. talán egy árva fejezet, amit nem tudok hova rakni (és utólag is került bele, ha jól tudom, már pedig jól tudom, mert gecire elolvastam az utószót), amúgy a kisember értelmetlen szenvedése, háborúk céltalansága szépen kerül ábrázolásra. eddig még lehetne klisés is azért, de nem az mondjuk. akik képesek tenni, tehetetlenek, akik tettekre készek, eredménytelenek, magányosságok, sok magányosság.
a "nuestra america" újabb érve a paraguayi spanyol-indián kettősségéből kibonta. ellentmondás a pénz és a porban csúszó, leprás közép közt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.