95 Kundera - Azonosság: erről most nincs kedvem semmit sem írni, kicsit átlagos volt. rövid és átlagos - persze saját magához képest. szerintem hozzácsaphatta volna akár a nevetséges szerelmekhez is.
96 Vargas Llosa - Ki ölte meg Palomino Molerot?: lendületes, humoros, társadalomrajzos. a legérdekesebb mégis az, ahogy a végére besötétül. azt szerettem itt is, hogy képes egy folyamatos latinos-könnyed hangulat mögé rejteni azt a bűzölgő szart, amit az ezredes és a lánya jelentenek, illetve ami történik velük, aztán meg a munkájukat jól végző csendőrökkel. nem nyeri el senki sem jutalmát (talán dona andriana kivételével, de az ő győzelme silva dupla bukása, egész pontosan ez még nagyobb bukás számára, mint az áthelyezés), annak ellenére, hogy egy jó ideig efelé mutat a történés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.