majommajompicsa

112 H. G. Wells - Kipps:

hát inkább aranyos, mint feltétel nélkül humoros, de azért jól megállja a helyét ott régről. az a baj, hogy semmi bravúros nincs benne, amit mostanság élvezni tudnék, rajongásig. de nem untam, és ha ott volt velem az ekonomin, hát megmentette az életemet, valószínűleg.

előtte olvastam még egy bevezetés az iszlámba c. könyvet, vagy 30 éves volt, kicsit érezhetően szocialista szellemmel vagy béklyóval, de sok mindent letisztázott, és hát új kérdéseket vetett fel, de ezt nem vésem be mégsem, inkább a regényeket.

meg aztán az egyik nap eszembe jutott még valami tibi amerikában, vagy hasonló. annyira emlékszem, hogy nagyon izgalmas volt, a mama adta oda, és ahogy visszaemlékszem a konyhájára, az ismerős szagokra, a régi rádió vízállásjelentéseire, a kávés kockacukorra, az ebédutánra és szieszta előtt beszedett milliónyi gyógyszerére vagy a tornácra a Kukával, a lugasnak, kertnek már illataira (a szőlő, a virágzó sárgabarack, a hűs kút, vályú, a füstölőkamra, kukoricagóré, az orgona), a tyúkszart 2-3 óra tájban perzselő napra, a bogarakat (nem legyeket...) üldöző föcskékre, a tehenekre, a tejre, a szalmára, a trágyadombra, a színre, az ott lévő szekrényre, ahol egérrágta társaival pihent tibi, de  a többiek közel sem voltak ilyen izgalmasak, sőt, daloskönyvek voltak vagy női magazinok, amiket akárhogy is tanulmányozva nem láttam értéket előbújni, de a tibi, a tengerjáró és amerika: örök.